Az acélipar a jelentős reformok kritikus pontján áll. A világ alig várja, hogy megváltoztassa az acélgyártás során keletkező szén-dioxid éghajlatra gyakorolt hatását. Az acél a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának 7-9%-át teszi ki, és egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy csökkentse környezeti hatását.
Az acélipar számos tényezővel csökkenti a kibocsátást. Mindenekelőtt a globális klímaegyezmény célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. A kormányok szerte a világon szigorúbb szabályozásokat és politikákat vezetnek be e célok elérése érdekében, ami viszont minden iparágat a fenntarthatóbb fejlődés elfogadására késztet.
Az innovatív technológiák folyamatos fejlesztése napjainkban az acélipar ultra{0}}alacsony kibocsátású átalakulásának mozgatórugója. Az egyik legígéretesebb fejlesztés a koksz hidrogénnel való helyettesítése redukálószerként az acélgyártási folyamatban. A koksz égése során nagy mennyiségű szén-dioxid szabadul fel. A megújuló energiaforrásokból előállított hidrogén cseréje csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást. Egy másik figyelemre méltó technológia az elektromos ívkemencék használata, amelyek elektromos áramot használnak az acélhulladék olvasztására a hagyományos nagyolvasztó helyett. Az elektromos ívkemencék alapvetően energiahatékonyabbak-, és csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátást.
Az iparági szövetségek egyre inkább népszerűsítik a bevált gyakorlatokat és megosztják egymással az ismereteket, hogy felgyorsítsák az alacsony kibocsátású{0}}technológiák alkalmazását. Az olyan kezdeményezések, mint a Global Steel Innovation Forum és a Mission Possible Partnership elősegítik az együttműködést és az innovációt az iparágon belül, arra ösztönözve a vállalkozásokat, hogy osszák meg tapasztalataikat és tanuljanak egymástól.
